82. életévében elhunyt Ferdinandy Géza világbajnok öttusázónk

2014. december 12-én hajnalban 82. életévében otthonában elhunyt Ferdinandy Géza, többszörös magyar bajnok, csapatvilágbajnok öttusázónk. Géza bá', avagy Gizus. Az öttusázók így szólították kortól függően. Talán az utolsó példánya a sportpolihisztoroknak. 1955-ben a világbajnok öttusacsapat tagja, a hatvanas években az Újpest Dózsa válogatott kerettag párbajtőrvívója, aki magyar sportolóként egyedüliként mondhatta el magáról, hogy három sportágban (öttusa, vívás, lovaglás) is a válogatottságig jutott! 1979-től klubunk öttusázóinak lovasedzője volt.

Géza Bácsi

Utánozhatatlan figura volt. Egyedi stílusa a magabiztos nyers hang, a szakmai tudás megfellebezhetetlen képviselete és a tanítványok tűzzel-vassal történő űzésének keveréke volt. Nem bánt kesztyűs kézzel senkivel, nagyon keményen közölte velünk, ha valami nem ment rendesen.

Személyesen rengeteget köszönhetek neki, ő adott fazont a lovaglásomnak, ő nyüstölt addig, amíg meg nem szereztem a sziklaszilárd alapokat. Két téli felkészülésem is a lovaglás jegyében telt, egyedül foglalkozott velem, mindig a többiek után egy órával kezdtük az edzést. Csak ő, meg én és egy ló. Nem telt el egy perc sem anélkül, hogy ne mondott volna valamit: így csináld, úgy csináld, dőlj hátra, adj több szárat stb. Nem kímélt, néha kifejezetten azért adott vacak lovat alám egy edzésen, hogy sokkal magasabb mércének próbáljunk megfelelni! Volt olyan edzés is, amikor az elcsigázottság és a sikertelenség a sírásba kergetett engem, folytak a könnyeim. Ezt a keménységet nem mindenki viselte jól, de számomra a lovas edzőim közül ő volt a legmeghatározóbb, az ő irányításával váltam jó lovassá.

A másik emlék, amit sokan őrzünk róla, a kajálás. Főzés minden mennyiségben, az egész szakosztályt vagy a válogatottat szórakoztatta ilyenkor, mert a dumája is utánozhatatlan volt. Halászlé, pörkölt és röhögés. Ha edzésen valamelyikünk nem jól tette a dolgát, a disznótoros vacsorák utáni rémálmait látta bennünk.

Idős éveiben is sportolt, futott, tornázott. Emlékszem az első képre vele kapcsolatban. A Spartacus-os úszókkal jártam erősíteni reggelente a Margitszigeten, Kiss Laci és Nagy Józsi voltak az edzők. Minden reggel bejött egy ember húzódzkodni, hasizmot erősíteni, egy jót izzadni erősítés közben, de mindezt már egy futás után tette. Ez volt ő, sportolt, izzadt, minden nap le akart győzni valamit. Aztán a hétvégén elment horgászni, hogy kieresszen minden gőzt és kikapcsolódjon.

Most elment, de nem hagyott itt minket, él bennünk!

Géza Bácsi, egy jó disznótorost odaát is, de most már rémálmok nélkül, nyugodj békében!

Rizsa

(forrás: www.pentathlon.hu)